Miközben a nőt hallgatta,
ki egy életen át, altatta,
Valami felderengett benne,
mi lenne, ha elmenne.
Egy szelídebb világba,
hol nem lenne Ő papucs,
Gyönyörökre kitárná a kaput,
Élvezné a létet, nem lenne más gondja,
Csak az, hogy ki lesz aki megrontja,.
Elcsavarja fejét,
De úgy, hogy felejtheti nejét,
A hárpiát, ki a jegygyűrű után,
Miután felhúzta,
Az élet örömeit rögtön szétzúzta,
Azóta csak hallgat, esetleg bólogat,
Nem szavaz az asszony a férjének voksokat,
Csak húzza az igát, a pénzt az asszony költi,
És ha a pénz kevés, haragját kitölti.
Éjszaka elszökik, nem bírja ezt tovább,
Keressen az asszony egy másik ostobát.
Holnaptól nem lesz senki ki, parancsot osztogat,
Holnaptól Ő oszt majd a szépeknek bókokat,
Vigyázva majd arra, hogy a mindennapi kaland,
Királylánnyal legyen, és távozzon a varangy.

2009.10.17.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés