Mire jó a remény?
Ha vele jár a lelemény,
Akkor sokra,
Kedvesétől számíthat csókra
Mert a kedves rákapott egy jól sikerült bókra,
És most vidáman nézhet a fedetlen halmokra,
Miután pattant a zipzár gombja,
Feltárult a nő vénuszdombja,
És a csodás látványtól (meg, hogy nem maradt árván)
Megmozdult alul a férfias állvány,
Mit mozdult, meredezett
És gyorsan a barlangba kéredzkedett.
A nyílásnak nem kellett mondani,
Hogy szezám nyílj
És a puskacső vagy állvány
Repült, mint a nyíl
Ki –becsúszkált, amíg csak bírt
És a végén a két szinkronban mozgó test
Egy elégedett sóhajt elereszt,
A férfiből kiömlött a láva,
De a gejzír torka már nyitva várta,
Majd elnyúltak elégedetten az ágyon,
Elgondolkodva a vágyon,
Hogy mivel is kezdődött,
Az egész kettejük között.
Mikor a könyvesboltba ment a hölgy
Mert valami könnyed limonádéra vágyott,
Amit majd este olvasna kényelemben az ágyott,
Miközben kereste a regényt
Talált egy magához való legényt.
Ahogy a könyveket nézegette,
Az egyiket leverte
Egy jóképű férfi lábára esett,
Ki felvette a kemény fedelest
És átnyújtotta rögvest,
A hölgy irult-pirult, bocsánatot kért
A férfi megszólalt: Ugyan miért?
Hölgyem Ön olyan tünemény,
Hogy eshetne rám akár mázsás súly is
Én észre sem venném,csak megpihennék tekintetén.
A hölgy így: Akkor legalább fogadjon el egy kávét nálam
Mire a férfi: Nincs is másra vágyam!
S a nő lakásán kötöttek ki a szomszédos házban,
Egymás iránt kölcsönös lázban,
A többi már ismert,
S a vágyuk újra támad
És a szerelem körülöttük árad.

Budapest, 2010.05.11.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés