Festett varázs
Lefestelek Téged, hogy más is lásson végre,
Hogy milyenre festelek? Vadítóra, szépre.
Olyanra, hogy a férfi, ki szavaim olvassa,
A legzordabb időben is el legyen olvadva.
Remegjen Te érted, álmaimnak nője,
Kabátját levesse, emelkedjen hője.
S ne csak kívánjon, kutasson utánad,
És ha nem érhet el, szívét érje bánat,
Olthatatlan vágya szüntelen kergesse,
Leveleket írjon, s a postaládát lesse.
Leveleket írjon egy soha nem élt nőnek,
Dicsérete tollnak és az éneklőnek,
Ki szívét beleadta néhány szép mondatba,
S elvarázsol Téged egy-két gondolatba.
Budakeszi, 2010.01.08. hajnali 2 felé
|