Verseim : Holt remények izzanak újra |
Holt remények izzanak újra
Mint a cirkáló lerombolt vágyak közt,
Halad a hajó leírva ezer kört,
Míg megnyugvást talál, miközben a hó szitál
És a deres téli estét ki melegítené fel?
Kedves csak Te, mert egy fájó szív megérdemel,
És a holt remények izzanak újra,
A legszebb nevet, mint müezzin fújja
A költő szét, szerte a világba,
A szerelmünk így borul virágba,
Ott hol csak megértés honol,
Hol nincs, haragszom, haragszol.
Két ember szeme egymásba réved,
Egyik sem hiszi, hogy most eltévedt.
Budapest, 2010.01.07. 20 óra felé
|