Túl időn, téren, szenvedésen,
A lélek átkukucskál egy résen,
Hol átlát minden földi létet,
Az életekről kap itt képet,
Sötétségek, gyenge fények,
Régi álmok, régi testek,
Mennyi öröm, mennyi átok,
Ellenségek, jó barátok,
Lélektársak, ikerlángok.
Jaj de sokszor létet váltók!
Mert a Földön különb leszel,
Csillagok közt beleveszel,
Egy vagy itt a mindenséggel,
A kezdetekkel és a véggel,
Megértetted, hogy a halál
A barátod, mikor rád talál .
A felszabadult lélek örül,
S a Föld emlékképpé törpül.
Amit tanult feldolgozza,
Egy másik létben felfokozza.
Ezért néz most át a résen,
Hogy ki lesz a Földön arra készen,
Hogy egy régi lelket befogadjon
És egy újszülöttnek nevet adjon,
Így a rés betöltve szerepét,
Szétfoszlik és kezdődhet egy új lét.

Székesfehérvár, 2010.05.07. késő éjjel

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés