Mint a cirkáló lerombolt vágyak közt,
Halad a hajó leírva ezer kört,
Míg megnyugvást talál, miközben a hó szitál
És a deres téli estét ki melegítené fel?
Kedves csak Te, mert egy fájó szív megérdemel,
És a holt remények izzanak újra,
A legszebb nevet, mint müezzin fújja
A költő szét, szerte a világba,
A szerelmünk így borul virágba,
Ott hol csak megértés honol,
Hol nincs, haragszom, haragszol.
Két ember szeme egymásba réved,
Egyik sem hiszi, hogy most eltévedt.

Budapest, 2010.01.07. 20 óra felé

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés