Miközben Isten megfogta a lábát,
Nézd az Istenadtát,
Nem vette észre oda is csapott,
Ami következett, ahhoz hívtak papot,
Mert égi jelenség, vagy tán Isten nyila?
Mennydörgések közepett belenyilala
Szegény Istentelen emberfiába,
Kivel majdnem csoda történt, szinte majd hiába.

Mert élte eddig semmi, története nincsen,
Értelme csak annyi, hogy másokon segítsen,
Végig próbált mindent várt a szerencsére
 De jó sokszor koppintottak nagyot a fejére.
Ilyenkor meg-megállt merengett egy sornyit
Elébb még azt hitte, hogy egy nagyot ordít,
Aztán csak legyintett,értelme úgy sincsen
hogy új fájóbb sebet hintsen.

Eleget élt ahhoz,hogy fásult is lehessen
És tudta azt is, hogy a rosszkedv hogyha kell elhessen
Hogyha hozzáértek, szívét érintették
Szeretetét vitték,s a jó hírét vették.
Eljuthatott volna,sok szép mesetájra
Hiányukat néha az elméje bánja.
Tudja legbelül a világgal egy Ő is,
Tekintély a tölgyé,de megfelel a Kőris

Kinek Kell Amazonas,Orinoco river
Mikor lába előtt a Duna folyam pihen
Kinek kell piramis,s Jean Eiffelnek tornya
Hogyha itt van Csákvár ,Vasvár, Simontornya.
Jól érzi itt magát,már ha élni hagyják
Csak kimegy a tóhoz, hol szellő éri arcát.
Itt mindene megvan,j ó adósként fizet,
Együtt issza mással a méregdrága vizet.

Reggelente várja kényszerből munkája,
Ebből nem lesz kolbász, s nem várja hurkája,
Gondolta, hogy eddig úgyis révbe érhet,
Jó szándéka megvolt, most magához térhet.
Pofonokat kapja,de állni is fogja
Nem lesz Ő IDEGEN , HAZÁJÁBAN SZOLGA
Fellázad,szónokol, hogyha ez a dolga.
Istent meg nem sérti, de nem engedi jussát,
Még akkor sem fogja, ha ezért lecsukják

Szürke idegenek,magyarított nevek
Ti vagytok azok kiken most nevetek,
Mert nem vihettek mindent a magyar szív az marad
Sok bús fájó emlék Mohács,Muhi,Arad

Sorolhatnám sorba,vége sosem lenne
De az az idő elmúlt,bárcsak most lehetne,
Kihúzhatnánk magunk hős hazában élnénk
Megnyugodna lelkünk,csendes lenne elménk
De a mai élet bajai tetéznek,
Nem kedveznek hősnek,daliás vitéznek,
Csendes legyél, tűrő, az idő úgyis itt lesz
Ha megérzi a magyar újra magként érez.

Székesfehérvár, 2012.04.27-28.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés